Mai jelenet, ülök a biosz könyv fölött, vérkeringés a téma, épp a pulzusról olvasok: "Minden szívdobbanást nyomáshullám követ az artériákban, ezt nevezzük pulzusnak. Jól tapintható a csuklón, a felkaron vagy a nyakon, meg is lehet számolni a percenkénti pulzusszámot..."
Gondoltam szerencsét próbálok, és számolok -addig sem kell továbbolvasni-tanulni-: megfogtam a csuklóm. Semmi... Mondom vötöfö, nem egyszer néztem már a pulzusom, most miért nem érzem? Mert biztos, hogy jó helyen tapogatózok... Jó, akkor felkar. Nézem... semmi. Jó, akkor már dafke kitapogatom a nyakamon is... Még mindig semmi. Már röhögőgörccsel fulladoztam - mi ez már, hogy nincs pulzusom?! xD-, mikor anyunak mondtam - néz rám nagy szemekkel, majd megfogja a csuklóm... Kitapogatja a nyakam... És csak néz... Nem dobog a szívem, emberek, de még élek, tőlem nem szabadultok meg könnyen! WUHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!
Vagy csak túl gyenge a szíved, hogy tapintható legyen a pumpálás:p (Vagy a bőrréteg túl vastag, sötöbö... bocs, realista vagyok éppen:p)
VálaszTörlésA vérnyomásom az alacsony, de ezt eddig is tudtuk. :) A gyenge szív amúgy nekem is megfordult a fejemben egy pillanatra, amire sápadtam is, majd legyintettem - csak nem...! Annak lennének tünetei, nem?
VálaszTörlésA vastagbőrt meg megmosolyogtam, köszi. ;P
Nincsen semmi baj.
VálaszTörlésAmúgy mi még csak az immunrendszer című cikknél...izé akarom mondani leckénél tartunk.
Épp bioszt tanultam, mikor olvastam ezt a bejegyzést. :DD
Az immunrendszer nekünk csak jönni fog... Úgyhogy vicces. xD
VálaszTörlésMi most tartunk a szívnél, blee :D Csak hogy értelmes dologról kommenteljek :D
VálaszTörlés