Animés áttekintés

Csak mert, amit akartam, azt átmenetileg nem tudom megoldani...

Ha valaki kiszúrta a bal oldali menüsávban a listás pontot, az tudhatja, hogy bizony most... Mondhatni rengeteg animét nézek egyszerre. Nem szokásom, én az egyszerre egy híve vagyok... Voltam. Most valami megváltozott. (Könyvet változatlan nem tudok egyszerre többet olvasni, mert egyszerűen irritál. Kivétel ez alól a könyv+manga párosítás...)

Úgyhogy mivel soká várható mindből a nagy elemző bejegyzés, ha lesz olyan egyáltalán, ezért most gyorsan végigmennék rajtuk és benyomásaimat leírnám velük kapcsolatban. =)

A listában elsőként az Ao no Exorcist szerepel, és ennek kapcsán buktam bele egy kicsit a dolgokba - mivel nem írok minden látott részről külön helyzetjelentés, képkivágásokkal, meg mindennel, mint ígértem. ^^" Azért az első három rész kivesézéséért katt ide.

Egyszerűen imádom. Az elején voltak vele gondjaim, főleg, mert nem bírtam a főhőst, meg főleg, mert sikeresen kinyírják az elején a kedvencemet. x') De aztán ahogy kijjebb bontakozik a történet, Rin egész bírható, Yukio überkakkoi, Shiemi cuki (csak a mellei...>><< Dinnyék...), Suguro haláli (főleg ahogy rajzol, közben meg nyomatja a mantrát. xD - avagy a 14. rész...), Kiro cicaaa, Izumo egész kedves lány (olyan... Teen Titans-Raven jut róla az eszembe sokszor... bár lehet azért, mert mostanában sok TT-t nézek. xD), Shima perverz állat, Konekomaru cukker, Mephisto egy állat, Amaimon pedig aranyos, ahogy a körmét rágcsálja. xD Ja, és majd kihagytam! Egyszerűen bolondulok és tűkön ülök a visszaemlékezések miatt, odavagyok Fujimoto atyáért. S mikor rájöttem, hogy a neve beszélőnév... Hát igen, Shiro. Fehér.

Izgi, közben meg vicces, persze a végén mindig megmenti Rin a helyzetet, mindenki látja rajta, hogy hiába egy démon (egy?! A démon! Sátán!) nemzette, mégis csak ember - Shiro jó munkát végzett. És persze a drága célja most már nem az, hogy elagyalja a Sátánt, nem, hanem az, hogy Paladinná váljon, mint egykoron Shiro is volt és így agyalja el a Sátánt. x'D

Yukio állandóan próbál komoly lenni, amivel nincs is gond, de a legjobb, mikor kizökkentik. De tényleg. Valami meg mintha... mintha valamit érezne Shiemi iránt... Jó, Rin egyértelműen belezúgott a csajba, ez egy dolog, de szvsz Yukio is keresi a társaságát... Csak Shiemin is kezd látszani, hogy valamit érez Rin iránt. Már szurkolok az első csókjukhoz. xD

A kis csipet-csapat meg már lassan összeszokott, egyszerűen vigyorogni kell, ha összeállnak. Határozottan a kedvencem közülük Suguro, meg Shima... Előbbi mert próbál macsózni, közben meg nem az, a másik meg egy perverz Miroku-szindrómás papnövendék. x'D

A legjobb a dologban, hogy Shiro bár az elején meghalt, mégis, talán az ő szerepe a legnagyobb Rin fejlődésében. Mindent miatta, őérte csinál. Azt hiszem, emiatt kedveltem meg a srácot...

...és most majd lerágom a körmömet, mert túl izgi résznél hagyták abba a 14. részt. xD

Viszont az op-ed páros ütött, bár az ed annyira nem tetszik, a képi világa meggyőzött. A zenéjét szokni kell, de így voltam az elsővel is - azt a végén a refrénnél már táncoltam, mint az óriási képernyőkön a szereplők. de tényleg. xD

Usagi Drop

A történetről röviden: nagypapa meghalt, és hátrahagyott egy öt-hatéves forma kislányt. Mindenki meglepődik, mikor kiderül, hogy a lányzó a nagypapié - főleg, mert a nagypapi 79 éves korában távozott az élők sorából. Lehet számolni. Anyuka szépen lelépett, ki tudja mikor, ki tudja hova - így a családra marad az eltitkolt gyerek - akivel mindenki úgy bánik, mint a véres ronggyal. De nem így Daikichi! Az egyedülálló harmincas üzletem unoka magához veszi a nagynénjét, hogy már pedig majd ő vigyáz rá. De rá kell ébrednie, hogy a gyereknevelés nem is olyan egyszerű...

Egy édes slice of life, nem hittem volna, hogy valaha is belefutok ilyenbe és tetszeni is fog. Pedig ez a helyzet - odavagyok érte, annyira aranyos, és vicces! Rin, a kislány nagyon kis érett a korához képest, és Daikichin is látszik, hogy igyekszik felnőni a feladathoz. Ami nehéz, de igyekszik. Kíváncsi vagyok, hogy a 11. rész végére hova jutunk. Lehet mangához nyúlok. xD

Viszont a grafikája kicsit érdekes, főleg az árnyékolásban - a feketét kevésbé használja, inkább a legvilágosabbnak berakja a fehéret, és ezzel érzékelteti az árnyékot. Ami picirit fura nekem, de hamar meg lehet szokni. Egyedi, na. :)

Digimon Adventure

Hét kölyök hirtelen egy másik világba csöppen, ahol hozzájuk szegődik egy-egy digimon, s mindenki nagy meglepetésére persze ez a hét kölyök a kiválasztott, akik rendbe rakhatják a Digivilágot...

Nosztalgiázok kicsit - gyerekkorom nagy kedvence volt a Digimon, pedig akkor nem is tudtam még, hogy anime. Azt se tudtam, mi fán terem a dolog. De odáig voltam érte - bár az ámerikai kicsit átnevezett verziót néztem, mostanra már Tai nekem Taichi, Matt Yamato, T.K. is Takeru, Izzy Koushiro... No meg Biyomon Piyomon. De nagyon látszik, hogy az emlékek megszépítették a dolgot - néha kicsit csalódott vagyok. Néha... Nagyon furán oldották meg a dolgokat benne. Az epic nagy fight két perc, Angemon csak támad egyet, feláldozva magát és Devimonnak annyi?! Néhány más "harcról" nem is beszélve. Meg néhány... csúsztatástól, logikátlanságtól. Mindegy, attól még egy élmény, és ha ezektől el tudok tekinteni, akkor nagyon is élvezem. Különben nem nézném. Az openingért odavagyok, az ending azon kevés edek egyike, amit ki nem állhatok és eltekerek. (Odáig jó, míg a csaj el nem kezd énekelni, meg a végén a visszhangzó "I wish" xD Igyekszem a kettő közötti részt mindig átugrani) Illetve van a mindig benyomott szám átváltozás után, na azért vagyok még oda. Nem linkelek, mert még nem tudok címeket. xD Majd... majd.

Sokkal jobbak az eredeti hangok - bár én hiányolom a Gomamon átváltozásánál a magyarban a tipikus "Ikkakumon"-ozást, mikor az i-t nagyon magas hangon mondta a szinkronszínész. Meg nem tudom, hogy Angemon ugyanúgy fog-e majd nyögni támadás után, mint a magyarban -"Sorskeze, ahh"- ami külön nagy emlék még. xD De ott még nem tartok, még csak gyűjtik a cresteket, (a medálokba... hogy hívták... izé... a cumókat. Amiken a jelük van. xD) Jyou és Taichi illetve az utolsó részben Mimi is hozzájutott az övéhez... (Amúgy csak én emlékszem úgy, hogy lesz olyan rész, mikor Yamato lelép a csapattól?)

Kiegészítés ~mivel délután elment a net és nem tudtam élesíteni, megnéztem még egy részt...~ Piximon, avagy leánykori nevén Piccolomon nagyon... idegesítő. Már anno is az volt? Ráadásul ennyire sietni... Koushiro és Yamato egyszerre találja meg a crestet... Hjaj... Oké, hogy a történetnek haladnia kell, de egy nap alatt megvan a térning? Ez... miezmár?! Khm... De nyugodtságosság, az anime élvezhető, csak az emlékezetem tréfál meg újra és újra...

Nyanpire

Egy anime, amit én nem gondoltam komolyan... Kis öt percesek se a részek, de főleg az ed... Felér egy agyleszívással. Dióhéjban: Egy macska már nagyon haldoklott, nem evett régóta... De jött egy vámpír, aki vámpírmacskává tette, adott neki a véréből, hogy tovább élhessen... És az ő kalandjairól szól ez a kis szösszenet. Egy rész cirka négy és fél perc, abból másfél az ed, az "op". már ha lehet így nevezni... az meg egy perc. Szóval a játékidő konkrétan két perc. Az első résznél. A másodiknál az eleje már csak fél perc, de így is... Jaj. Semmi az egész. És a végén az ending... Komoly kínzás. De tényleg.

Ezért.

Konkrétan felér egy kínzással...