ShibuyaCon élménybeszámoló - így egy hét távlatából...

Aki lusta, így jár, ilyen egy hetes beszámolókra kell fanyalodnia. Avagy Vasárnap lusta voltam, hétfőn-szerdán nem itthon voltam, csütörtök koncert (amiről a kövi bejegyzés fog szólni), illetve... Péntek az... péntek. Ma meg szombat, ugye. xD Nna, lássuk inkább a 11. Conom kivesézését... Avagy a 18. animés rendezvényem/nyünk. (2006. ŐsziCon óta. Kishivel sosem mentünk egymás nélkül. =D Remélem így is marad.)

Update! Immár néhány képpel!

mondjuk kevés jó képből, meg egyáltalán kevés képből nem lehet sokat csinálni...

A MAT nem tervezett idénre cont, mégis összejött neki a Garay üzletközpontban, lévén az ott nyílt Manga Pub invitálását nem lehet visszautasítani. (A Pubot amúgy megnéztük -nem hallottunk róla azelőtt sehol, ami nem kissé frusztrált minket - nehogy már semmi hírveréssel nyíljon...! A díszítés tetszetős, de tényleg egy Pub. Hiába van közel, nem valószínű, hogy gyakran járunk majd arra.)

A terepet már egy hónappal ezelőtt feltérképeztük Kishimmel, és valahogy kicsit se tudtuk elképzelni a dolgot. "Itt egyszerre fogunk hallani mindent mindenhonnan!" - csóváltuk a fejünket, (majd bementünk egy aranyos bácsihoz, aki a festményeit állította ki, épp utolsó nap voltunk és nagyon aranyos volt. x)) bevallom őszintén, július harmincra virradóan féltem is kicsit.

De valahol tudtam, hogy jó lesz - mégiscsak MATos Con, vagy mi, még ha egy ilyen... izé helyen is. Illetve most először volt jó pár év óta először, hogy nem húztam előtte való napokon a számat (úgy... 2009-től van ez), hanem vártam, izgatott voltam és menni akartam. Lehet azért volt mindez, mert eldöntöttük, hogy bizony teljesítjük a tízpróbát - amit sikerre is vittünk, amúgy. De erről majd később.

lö plakát

Olyan háromnegyed kilencre már oda is értünk, s a várttal ellentétben nem kint gyülekeztek az emberek, (azt hittük, olyan sokan lesznek, későn jövünk...) neeem - bent volt a sor, kétfelé elágazva, hát vállat vontunk, beálltunk. Lassan meg is indult a jegyárusítás, haladtunk a sorral, olyan bő húsz perc után már magunkon is tudhattuk a fehér alapon vörös betűs karszalagot -ami megjegyzem első látásra szájhúzás, másodikra szerelem volt.

Sajnos nem mindenki volt olyan szerencsés, mint mi - nem egy ismerősünk ott totyorgott a sorban, avagy lehetetlenek látva a helyzetet a soron kívül - volt akinek várakozása meghozta a gyümölcsét/karszalagját, volt aki inkább lelépett... Azért igen. Érdemes lett volna jelezni a szervezőknek, hogy a hely nem annyira nagy befogadóképességű. Bár szerintem sejteni lehetett, hogy egy Üzletközpont nem nagy, ha jegyet akarsz, gyere korán... (Mert még elővétel se volt. Ez zavart.)

A várakozás alatt kuncogtunk a piacra jött nénik-bácsik arckifejezésén a sok "őrült fiatal" miatt - (mi még a visszafogottabbakhoz tartoztunk, Kishi mondjuk loliban, Tune meg Gackt-pólóban, sok kitűzővel, nagy fotógéppel - kinek nagyobb effektus, ugye xD), kifejlesztettem a pár szavas magyarázatot: "japán rajzfilmes összejövetel" - amit a nénik valószínűleg így fordítottak le: "sok idióta egy rakáson". Sebaj, úgysem miattuk jöttünk, ugye.

(A várakozás alatt sikerült elkapnom Krisit is, aki megmutatta az immár másfél hónapja fanolt játékom eredeti, működő verzióját: a rhythm Paradise-t! Amit nem sokkal előtte szedtem le gépemre emulátorra, ami így hatalmas nagy SUCK. Az emulátor csúszik, gyerekek, és az egér szar hozzá. x'D De így hatalmas élmény volt!)

A con szintje - avagy a kihaltság, a conra várók gyülekezete - avagy az öregnéni riogató, illetve a lenti piac, ahol azt hihették dimenziókapu nyílt az üzletközpontban...

Olyan tíz óra tájt -kis csúszással- a jeggyel rendelkező tömeg maga mögött hagyta a földszintet és az álló mozgólépcsőn (!) fölcaplatott az emeletre, ahol két biztonsági őr figyelte (?) a karszalagokat. Közben mintha számolgattak volna minket a szervezők... 

Fent aztán meglepődtem - az elrendezés remek volt, mindent tökéletesen megoldottak ezzel kapcsolatban, kihasználták az üzletközpont zegzugosságát, bár a workshop nagyon elrejtve volt - sokáig nem is igazán mentünk arra, aztán, mikor de, már nem volt ott köbö semmi, - s a DDR megtalálása is kihívásnak találtatott először.

A másik a zegzugosságon kívül a vécék voltak - az egy dolog, hogy az emeleten négy vécé volt, de a négyből miért csak kettő működött? És a maradék kettőn ez miért nem volt kiírva? Nem egyszer fent akadtunk, mert volt, hogy nem tudtuk, pontosan hol is vagyunk. Vagy csak én kavarodtam bele, nem tudom. xD

Bár, a legelső dolgunk az volt, hogy beváltsuk pecsétre első körben a dolgainkat - régi progifüzet+karszalag+4 Sakuragis kitűző (8 darabom van összesen. Csak hetet talátlam meg. Tegnap előjött az utolsó. Nem hiszem el, hogy nem szúrtam ki azelőtt!!!) és immár a tíből három pecséttel rendelkeztünk.

Bevetettük magunkat az önismereti kvízbe, ahol japánnal kapcsolatos kérdések voltak - a 21-ből, 6-t vétettünk el, és tanultunk pár új dolgot. Bár én még mindig nem értem, miért önismereti kvíz...

True Shuichi - oda voltam azért a cp-ért, és ez a póz olyan tipikus Shuichis volt. Lesifotó belefért. xD

Utána részünkről egy előadás következett, ami NANA: a sorozat mögött meghúzódó valóság címet viselte. Nem volt rossz, sőt, egészen érdekes volt, mostanában úgyis a manga miatt addict gyanús lettem Nana terén, bár volt egy-kettő mozzanat, amit belemagyarázásnak éreztem. A legviccesebb az volt, mikor a szomszédos karaoke-teremből áthallatszódott egy-egy szám az animéből. xD Mindent összevetve a lányzó élvezhető és emészthető előadást rakott össze, érdekes dolgokkal.

Néztünk egy pár percet az épp végét járó Sailor Moon vetítésből, és kivséztük a shoujo "saját" érdekes epic-fight módszerét (akkor már inkább a shounen mind újabb és erősebb támadásokat bevető több részen keresztül elhúzódó csatáit nézném...), mikor épp mindjárt világvége, és ők még visszaemlékezgetnek egyesével... Idegtépő. (Na jó, és mikor a shounenbe gondolkodnak?!)

Közben igyekeztünk nem észrevenni egy ismerősünket, aki levegőnek nézett minket, konkrétan, úgyhogy a nap további részében az ignorálást választottuk. Bár nem volt mit/kit ignorálni, lévén egyszer sem futottunk össze vele -bár "elvileg" keresett minket (ha annyira, akkor... telefon?)... Mindegy.

Cicaplüss~! Abszolúte szerelem mind nekem, mint Kishinek. (Kishiről majd lesz két kép -ha megengedi-, "pózolj plüssel"-jeligére, csak meg akarom kicsit szerkesztgetni...)

~Innentől nem feltétlen sorrendben következnek a dolgok...~

Árusok környékén is szétnéztünk, nem volt nagy a választék, elég kevés bolt jött ki, és mivel ShibuyaConnak, azaz a vásárlás lett volna a lényeg, azon a téren igen gyér volt a felhozatal, szvsz. (Azért a nap végére nem bírtam ki, és három kitűző hazajött velem... Két TriBlás, meg egy VK-s Yukis...) Azért a büfé részleg most egész baráti volt, jól beteáztunk -én kétszeresen, a lótuszos tea egész finom volt! (A rooibos meg egyértelműen finom)- Ádám jóvoltából sushizhattam is (kaptam egy egész adagot! x3), nem bírtam ellenállni, még egy óriás isler is csatlakozott a fenséges ebédhez (?). (Kishi meg rákcsipsszel lepte meg magát. Szerintem a múltkori hot 'n spicy jobb volt. És olcsóbb...) Utána meg majdnem rosszul lettem. xD

Kép az inverz bögrékkel/1. Készült három. Majd alkalomadtán megosztom. xD

Pecsétszerzésből kifolyólag egyszer benéztünk DDR-ezni, ami... Na jó, várjatok. Azt tudni kell, hogy nem DDR-ezünk olyan régóta, sőt, általában csak ilyen rendezvényeken jutunk a hőn áhított táncpadunkhoz. Ennek ellenére én már három tappancsosnak mondom magamat (Kishi a kettőt vallja magáénak), csak mert abban van kihívás. (Májusi MondoConon Cchannal volt fergeteges lenyomatni egy durvát - lehet, nem az én szintem volt, négy lábbal, de imádtam, hogy mennyire kell koncentrálni...) Ez most, ha minden igaz megint négytappancsosra sikerült, de bírtam! És annyira jó érzés volt! Bár kiköptem a tüdőmet, és volt, hogy elvesztettem a fonalat... a végén totális öröm és boldogság volt ilyen egy orgazmus? és még többet és többet akartam. Na meg feltöltődtem. Ilyet még komolyan nem éreztem, hátborzongtató egy élmény volt. Még most is libabőrös vagyok, ha rágondolok. =]
Voltunk konzolozni is, kétszer a pecsétekért, egyszer egy Mariós játékot igyekeztünk wii-n nyomatni -több-kevesebb sikerrel, egy kedves srác segítségével, aki mérföldekkel levert minket. xD-, másodszorra pedig az én egyik kedvenc játékom többedik részével a Super Smash Bros néggyel (?) játszottunk, ami hatalmas nagy FAIL volt. Nem láttam hol vagyok, kivel vagyok, és hamar kinyírtak minket a velünk játszó csajok. Bár mintha ők is csak nyomogatták volna...

Sakuragi a díszlet. (Csak nekem ugrik be erről a képről Hitsugaya?)

Bár ezzel a második konzollal megvolt az utolsó pecsét, mivel eddig nyolcról meséltem, ugrok vissza. xD
Szavaztunk bentóra, ezzel kaptunk még egy pecsétet.
És voltunk még egy előadáson (nem gáz a negyed órás csúszás, belefér...): A négy isten mítosza az animében. Érdekes volt, de valahogy nem kötött úgy le, mint a Nanás. Azért itt is rám ragadt valami, kaptunk pecsétet...

A tíz pecséttel felszerelkezve aztán megcéloztuk a MAT pultot, és válogathattunk a kitűzők között - egy tetszett, egy Trapnestes, hát persze, hogy Kishi is azt nézte ki. De látván, hogy szenvedek, végül ő egy Hachis mellett döntött, és a Trapnestest rám hagyományozta. Ezúton is köszi!

A kitűző. Takumi alig láááátszik! *Tune legnagyobb problémája, igen*

Mi volt még... Összefutottunk Karolékkal, Karol hozzánk is csapódott, volt egy kis DDR (belevittem Karolt a "rosszba", elvettem a DDR-szüzességét. xD), az eredményhirdetést együtt néztük végig, meg előtte pár AMV-t (az AMV-k, azok hiányoztak nagyon! Kevés volt...), majd zárás fele, mikor már alig lébecoltak a karaoke-teremben, becsüccsentünk, és elvoltunk... Amíg Kishiben fel nem merült, hogy olyan kevés az ember, lehet be mer egyet vállalni. Még át se gondoltam, rávágtam, hogy ha te mész egyre, akkor én is bevállalok - azon kaptam magam, hogy böngészgetem a számok listáját, bár köbö egyértelmű volt a True Light, de azért... Mondjuk egy Go to the Light-ot se vetettem volna meg... A legvégén, mikor már a szervezők énekelgettek, végül rávettük magunkat, hogy kimenjünk, és megkérdezzük, lehet-e még, s még befértünk. x'D
Életem legrosszabb ötlete volt, gondoltam én Kishinek szurkolva, akinek a hangját alig lehetett hallani. De amit hallottunk, szerintem az a helyén volt... ;P Közben már a szeppukun gondolkoztam, de aztán csak a kezembe kaptam a mikrofont, csak kiálltam - az egyik szervező szeme felragyogott: imádja a számot, tudom utánozni a pasi hangját? Hátööö... Nem? xD
Torkom a szívemben dobogott, elkezdődött a szám, életem leghosszabb negyven másodperce volt az eleje instrumentál. Igyekeztem átérezni a számot, vigyorogni, de a kezemben vadul remegett a mikrofon. Ráfogtam a másik kezemmel, csak még rosszabb lett. (Tune+karaoke=fail?) Aztán elkezdődött a vokál rész. Az elején volt, hogy elcsúsztam. x'D Belefér. Aztán felmerült - lényegében az egyik legimádottabb számomról van szó, szeretek énekelni, még ha nincs is hangom, már miért ne élvezhetném? Remegésem kicsit talán csillapodott és élveztem énekelni. Azt nem mondom, hogy jó is volt, de a saccra max nyolc embert nem vitte el halláskárosodással a mentő. (a szervező csajszi azt mondta, nem is volt szörnyű, mint beharangoztam, de szerintem mindenkinek ezt mondja, ez a feladata valahol, nem? xD) Szóval, a következő lépcsőfok, hogy éneklek, egyedül, nagyobb közönség előtt. Ööö... Ezt én sem gondoltam ám komolyan. xD
Még utána is percekig remegtem teljesen, de segítettünk leszedni a dekorációt, Tune el is csórt négy hangjegyet. Hogy minek, azt passzolom, de miért ne.

Végül öten nekivágtunk a hazaútnak - Kishi, Karol, Noncsi, Ádám és én, beszélgettünk, röhögcséltünk, nem volt rossz.

Összegezve elég jó kis nap volt, és a sok negatív kritika, ami a cont érte... Szerintem erős volt. Sebaj. Én teljes mértékben jól éreztem magamat. Peace!

Ui: A legjobban azt fájlalom, hogy másnap jutott eszembe, hogy nem vettem Pocky-t!

Ui.2.: Lehet, ha nem akarjuk teljesíteni a tízpróbát mi is unjuk...