Komornak tűnő mókamester

Oda meg vissza vagyok a színházért. De mivel nyuszi vagyok én magam színpadra állni - a szerepjátszást amúgy nagyon is imádom, csak mondjuk ahhoz kis önbizalom is kéne, hogy kiálljak emberek elé. Ami nincs...- Khm, na de szóval.
Az előadásokat csak az múlja felül, ha az az előadás történetesen musical - és történetesen benne van Ő... Aki suhogós köpennyel, valami eszméletlenül néz ki, Ő, akinek mosolya néhol oly' ijesztő, de mégis, borzongatóan elvarázsoló... Ő, akinek a hangjától borsódzik a hátam, de nem a rossz, hanem a jó értelemben. Ő, akinek a játékát látva valami eszméletlen elhűlök - annyira jó, annyira átérezhető az a szenvedés... Mert persze a legtöbb szerepben Ő a szenvedő szerkezet. Az ironikus, szarkasztikus szerepek koronázatlan királya... Tudja már valaki, kit ajnározok? Na, kit? Szabó P. Szilvesztert! x3

Speciel most azért, mert olyan, de olyan videót találtam... fenomenális, de tényleg. Jáááj... x3 Sajnálom, kicsit nagyon recseg, meg nem a legjobb minőség, de valami nagyon kész. =)

És a "második" rész:

A 2008-as Musical Esten lett felvéve ez a két videó, és ááá...! Vissza akarom pörgetni az időt, és odamenni, hogy én is lááássam! Akkora... Jáj. Ki nézné ki őkomorságából mindezt? =)

Még tartozom egy színházelemzéssel, amihez kapcsolható lesz még az ő neve, de azt hiszem, ez nem most fog megesni. Illetve, ezt mondjuk csak zárójelesen jegyzem meg, szóval...: (tervezek olyat, hogy majd egyes embereket, -esetleg karaktereket egy-egy történetből- teljesen kivesézek, a kedvenceimre gondolok - mint például Szilveszter. De ez a jövő zenéje - mikor kedvem és időm engedi majd... majd akkor. =))

Egyszerűen imádom. x3