"Szeretlek"

Egy régi-régi versemet szeretném most közzétenni, amiről a mai napig nem hiszem, hogy én írtam - annyira jó. =) Az hagyján, hogy szabályosan felépített, de a története... Imádom, mikor a fürdőkádban heverészve rohannak meg a gondolatok! =)

"Szeretlek"

Kopogtattak, nyílt az ajtó:

Daliás lovag jő,

fekete, mint az éj,

tenger szemekkel.

A lányt keresi, kedvesét,

búzaszőke hajzatú,

karcsú, smaragd szemű

roppant szépséget.

"- Én hercegem, hát itt vagy?"

- búzakoronás

szállt az erős karokba.

"- Szeretlek" - búgta.

"- Én viszont rühellek"

- A zöld szem villant, értetlen.

"- Ez most csak egy vicc, értem!"

- nevetett a lány.

"- Nem az, azért jöttem,

hogy ezt én végre közöljem."

"- Nevetnem kell, hercegem!"

"- Nevess csak, még teheted:

Szerelmem mű, akár

a műanyag szirmú virág."

"- Hazugság, ez nem lehet!"

- nevette a lány.

"- Játékom voltál csak,

egy gyönyörűséges baba,

akivel kedvemre

játszottam és kefélgettem..."

"- Hazugság, ez nem lehet!"

- felelte a lány.

"- Ápolgattam lelked,

hogy szilánkosra én törjem;

kegyetlenül, szépen

elregéljem véleményem:

egy elkényeztetett,

nyafogós fruska, nem más vagy!"

"- Hazugság, ez nem lehet"

- lehelte a lány.

"- Nem hazugság egy szó,

annyi sem" - villant a kék szem.

"- Gyűlöllek, ezért én

rászedtelek. Kígyót, nem mást,

nem bolyhos kutyuskát,

álnok kígyót melengettél!

Ez lesz most itt a vég,

torkon mar a pikkelyes éj."

"- Hazugság, ez nem lehet..."

- könnyezte a lány.

A lovag közelebb

lép és édes csókot lehel

a könnyes szemű lány

vörösellő ajkaira.

"- Meguntalak." - mondja

csak félvállról az éjhajú

nagy lovag. "- Ennyi volt,

s nem több, amit eltölthettünk.

Mivel vége van, én

bevallom neked őszintén..."

"- Hazugság, ez nem lehet...!"

- fakadt ki a lány.

"- Csssh, nyughassál.

Vicceltem, gyere, ölelj át!

Rossz tréfa volt, de hát

ellen nem állhattam, látni

kívántam arcodon

milyen érzelmet vált ki

a hazug szó, amely

felszállt hazug ajkaimtól.

Bocsásd meg ezt nékem.

Gyere, hadd öleljelek át!"

- tárta erős karját,

az beleszédült teljesen.

"- Hazugság... Ez nem lehet..."

- motyogta a lány,

kebelében vöröslő

ezüstös késsel.

A test elernyed,

vörös tócsa terjed

a padlón, repedésbe

igyekezve, hogy megőrizze

e történetet

míg világ a világ,

a lányról, ki szeretett,

s a lovagról, ki végzett. 

2009. május vége
(nem írtam még dátumot, ááá! >.<")

Kíváncsi vagyok, kinek mi jön le a vers kapcsán - mert amikor anno körbemutogattam, nem mindenki értette meg, hogy mi is volt igazán a végén - vagy épp az elején a versnek. (Igen, szuggerálok, hogy kommenteljetek, kedves olvasók. xD) (Ha szabad magam dicsérni, s már miért ne szabadna, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó munkát végeztem. A bevezetés kétszer 8, 7, 6, majd 5 szótagú négysor, míg a lezárás kétszer 5, 6, 7, 8 szótagos négysor - ha a lovag beszél, akkor 6-8 szótagos sorok váltakoznak; ha a lány, akkor 7-5. Ez egy ponton nem valósul meg, de az belefér, azt hiszem. =))