Karácsonyi nyúlfarok

Először is, Békés, Kellemes, Boldog Karácsonyt mindenkinek, aki erre téved! =) (annyira a nyelvtan szabályai ellen megy, hogy az ilyesmit mindig csupa nagy kezdőbetűvel írják, erőszakolja is a szemem rendesen... De ha már hozzá tartozik az ünnephez, hát én is így írom...)

Este volt, a hó kis pelyhekben hullott az égből, az utcalámpák halványnarancssárgára festették a már a földön tündöklő hótakarót. A hó halkan ropogott csizmám alatt, ahogy lassan, de céltudatosan meneteltem az úti célom felé. Percekkel később meg is érkeztem azon lakóházhoz, ami nekem kellett, és felcsöngettem. Vártam pár percet, mire felvették, s én a hónom alatt cipelt kis magnót rögtön bekapcsoltam, karácsonyi dallamok szálltak fel, amikhez beszálltam én is - énekeltem.
- Boldog karácsonyt! – nevettem aztán a kaputelefonba.
- Jaj, neked is! Nem jössz fel?
- Nem, köszönöm, még pár helyre mennem kell!– mosolyogtam magamban, majd megindultam ismét a hóesésben…

Kis 100-szavas semmicske. =) Egyszer amúgy megcsinálnám ezt szívesen, bár lehet, a hangomtól mérföldekre rohannának. Mindenkihez elmennék, aki csak egy kicsit is számítana nekem...  Milyen szép is lenne. Nna, talán majd egyszer. Még egyszer kellemes, nyugodt karácsonyt! (dafke kisbetűvel, wuháháháhá! - Ez megőrült. - Meg...)