Bár a következő fotós bejegyzésnek nem ezt, hanem egy Balatonos all in posztot akartam (2011-ből, avagy Zamárdi, és a vitorlázás), most dafke nem az jön. Mert mindig így szokott az lenni. x'D
Hinának megérkezett az első loliruhája, és kaptam az alkalmon -meg ő is rajtam-, s elterveztünk egy fotózást. Elsőre a Margitszigetre mentünk volna, de meghiúsult a terv, így hát másnap, azaz kedden a hozzájuk közel lévő Bánya tavat látogattuk meg - ha meleg van felmenekülünk alapon.
Megjegyzem, ez volt az első olyan fotózásom, ahol felkért modellel dolgoztam, nem pedig mentem a vakvilágba, s amit találok-fotózok fotózás volt (avagy conon is ez az elv teljesül. xD). Szóval nagyon izgultam, és mikor elővettem Nikolt mindketten rendesen zavarban voltunk. x'D Én azért, mert nem volt -még- konkrét ötletem, ő meg mert meg kellett szokni a fotógép jelenlétét. De szerintem sikeres napot zárhattunk magunk mögött - 94 kép készült, van ami kevésbé használható mondjuk - ezekből szedtem össze egy csokorra valót (összesen 37 darabot... ^^"), egy kis történetet építve velük fel. Elég a szócséplésből, いくぞ！(=Gyerünk!)
(A képek kattintásra megnőnek!)
Egy tündöklő szép napfényes délután egy magányos leányzó várt kedvesére a park árnyékot adó fái között. Korábban kiérkezett, mint a találka időpontja szólt, így egy darabig csak csendesen üldögélt, várakozóan.
Az út üres volt, közel s távol nem járt egy lélek sem. Csak a mókusok, akik meg akarták őt ölni a fákról dobált makkokkal...)
Őt viszont türelmes fából faragták, így ült, várakozott, csak könyvét vette elő, hogy gyorsabban múljon az idő...
Fel is csapta hát a könyvet, és olvasni kezdett.
Nem foglalkozott az idővel, rendesen belemerült az olvasásba...
...na jó, ez nem volt igaz, gondolatai el-elkalandoztak. Kedvese járt az agyában, meg-megborzongott a gondolattól, hogy hamarosan találkozhatnak.
Az eget képzelvén vetítővászonnak elképzelte mennyi mindent is csinálhatnak majd együtt...
Hirtelen lépések halk nesze jutott el a füléig, de nem a várt irányból, reményteljesen kapta azért oldalra a fejét, megnézve, ki közeledik - sosem lehet tudni alapon... De sajnos csalódnia kellett. A hangok elhaltak, és kedvesét sehol sem látta. "Lehet csak a képzeletem játéka volt..." - gondolta lemondóan a lány.
De akkor újra hallotta a lépteket, szíve hevesen dobogott, ahogy továbbra is az utat fürkészte...
De csak egy kutyát sétáltató úr volt az, nem a kedvese. Sóhajtva visszatért inkább könyvéhez...
Ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy nála van egy ajándék, amit még a fiútól kapott. Előkapta hát, hogy nézhesse - bűvölni próbálta, hogy a kedvese minél előbb feltűnjön ezáltal
Ahogy telt múlt az idő, türelme kezdett véges lenni, és hol balra...
...hol pedig jobbra tekintgetett.
A kutyaplüss, amit a fiú a lánynak ajándékozott csak egykedvűen üldögélt gazdája kezében. Tekintetét inkább a könyvre vetette, mert előre sejtette, hogy valami nem stimmelt... De nem akart vészmadárkodni.
A leányzó elfoglalta magát - nem hagyta a plüsskutyát olvasni, játszott vele.
"A végtelenbe és tovább...!"
A leányzó lassan tényleg kezdett kifogyni a türelméből...
Úgy döntött tehát, hogy körülnéz, és felmászik egy dombra, hátha magasabbról kiszúrja közelgő kedvese sziluettjét.
A fák között aztán megtámadták a mókusok, amiért el kellett bújnia a fa mögé ki-kilesve a fák mögül nézte az utat és cuccait, hogy nem lopták-e el még a mókusok...
"Gyönyörű" - dünnyögte a felette elterülő lombkoronának suttogva, ahogy átsütött rajta a napfény.
Majd kiszúrt valamit egy másik fán. "Nini! Az ott mi?"
Már oda is reppent megküzdve cipellőjében a terepviszonyokkal, és óvatosan szemügyre vette a vörös kis öklét rázó mókust a csinos kis énekesmadárkát a fán.
Megpróbálta magához csalogatni az állatot, de nem sikerült a művelet - az inkább úgy döntött, máshol keres magának pihenőhelyet.
Nem baj, a leányzót nem kedvetlenítette el, szemét újra az útra függesztette...
De nem látott még mindig senkit, így visszatért a növényzet csodálásához.
Végül aztán visszalépdelt holmijaihoz, és tovább várakozott a kedvesére...
Aki csak nem akart jönni...
Kezdett nagyon kétségbeesni...
Utolsó elkeseredett próbálkozásként újra körülnézett, de közel s távol nem volt még mindig senki, csak a mókusok, akik bőszen dobálták a táskáját makkokkal, nem értve, mit keres még mindig itt ez a lány.
Végül feladta, de azért még egyszer, csalódottan indult vissza holmijaihoz, hogy elrakhassa őket és sétálni induljon inkább.
...A történetnek itt vége szakad, de ki tudja mi lett a lánnyal, lehet, megtalálta kedvesét. Ne hogy ne Happy End legyen!
...A fotózás során egy mókusnak sem esett bántódás, bármennyire is el akartam őket kapni - még ha láthatatlanok is voltak, mert DOBÁLTAK minket. Amúgy semmi bajom a mókusokkal.
A modellem: Bokori "Hina" Brigitta
Fotós: jómagam
Helyszín: a Bánya tó parkocskája (közvetlen egy tölgy alatt, amiről makkal dobáltak a mókusok)
Időpont: 2011. 08. 23.
Kellékek: Karinthy-s könyv (Hináé), plüsskutya (enyém), és kelléknek minősül a modellem csodaszép loliruhája?
Omake (=Bónusz) no. 1.
Majdhogynem kedvenc képem - a kutya olvas. x)
Omake no.2:
Csak mert személy szerint imádom az ilyen képeket... =D
Hát... ez lenne az első real fotózásom eredménye. Remélem, valamennyire tetszett! =)
Szia!
VálaszTörlésNAgyon jok a képeid, ügyes szemed van. Majd egyszer négyszemközt mondok egy két részletes "kritikát" is, de gratula. :D
Bár már megkaptad "A kommentet" :) azért én is hozzáfűzöm, ami eszembe jutott. Először is, nagyon vártam a képeidet! Másodszor is, aztaaa!!! Született tehetséged van ehhez is, az már biztos! Gratulálok! Tök aranyosak lehettetek, ahogy kölcsönösen zavarba hoztátok egymást a modelleddel. :)
VálaszTörlésÍgy a történettel kiegészítve még kedvesebb a sorozat. Ehhez fotóztál vagy utóbb kerekedett a képhez a szöveg? (Á, és nem lehet, hogy rossz parkban várakozott ez a leányzó?) Kedvenc képem (bár mindegyik tetszik) az első fa mögött bújós és aztán a kétségbeesett - alulról a hatodik.
Kár, hogy vadonmakit nem sikerült (le)lőnöd (puskamakkal a kezében). :) A kutyus meg olyan ismerős volt, a végére meg is értettem, miért.
"A végtelenbe és tovább!" :D LOL!!! (Épp a múlt héten néztük meg a 3. részét. :D)
A vízjel is nagyon tetszik, olyan igazán a tiéd.
Még ha beleüthetem az orromat a technikai részletekbe, szerintem tegyél ki egy Creative Common License-t is, kicsit ezzel is védve ami saját. (Bármelyik blogunkról eljutsz a CC oldalára, ahonnan a html-t ki tudod másolni.)
Végezetül, mert már jó hosszú lett: még egyszer, gratulálok! ;)
@Angelus: Nna, azért ennél talán többet vártam. xD Szóval nem úszod meg, letámadlak majd, mikor nem figyelsz. xD
VálaszTörlés(Tudom, hogy van mit kritizálni, nem vagyok -még- profi. :P)
De azért köszönöm szépen. =D (Talán Rád küldöm azokat a terrorizáló mókusokat... xD)
@mickie: Az is-es résszel nem tudom, mit csináljak, de ha te mondod, biztos. Örülök, hogy tetszenek. =D Köszönöm szépen a dicséretet. =D
Először csak fotózgattam, aztán jött az isteni szikra, és két-három képet készítettem "beállítva", a többit Hina megérzésre csinálta, én meg összeraktam pénteken. =D (Sok kép csak belemagyarázás xD pl: Buzz-szállóigéje. xD)
Igyekeztem vízjel terén "egyedit" alkotni. Asszem sikerült. =)
Creative Common License? Utánajárok... (jobbklikk- és kijelölés-tiltást akartam az oldalra rakni, de aztán rájöttem, nem vagyok szemét. Vagy de? xD)
És még egyszer köszönöm. =D
(Zárójelesen megjegyzem, szeretem ha dicsérnek, még ha igyekszem hárítani is a dolgot. De azért lehet, sőt. xD Köszi!)
@Tune-chan: Jogos, nem vettem észre az "iseket". :P Ettől még áll, amit írtam azokban a mondatokban.
VálaszTörlésKezdeném azzal, hogy az a ruha nagggyon szép! A modelled is bájos! :) Meg a cipője is cuki!
VálaszTörlésAz látszik néhány képen, hogy nem tudtad előre, hogy te most ebből történetet fogsz kerekíteni. De nagyon kreatív vagy, ami a történet alkotást illeti, ezt ugye már említettem? :D
Nekem a képekkel csak annyi megjegyezni valóm van, hogy olyan egyszínűek, vagy nem is tudom. Az jó, amikor rásüt a lány hajára a napsugárka, de az árnyékban fakó egy kicsit. A fa mögül kikukucskálós viszont nagyon jó lett!
Az aláírásod pedig irtó ötletes :D
@Bree: Tolmácsolom Hinának a kedves szavakat, de az ő nevében is köszi! =D
VálaszTörlésEz tény és való, eléggé belemagyaráztam jó néhány képbe a dolgokat. De igyekeztem. Örülök, ha kreatívnak tartasz. =D
Igen, a színek... Próbáltam segíteni rajta, ennyit sikerült kihozni belőle manipulálással. Nem akartam túlmanipulálni a dolgot... ^^"
Imádom azt az aláírást, azt hiszem. =D (Vegyes érzéseket táplálok iránta, naponta változik a véleményem. Most épp szeretem xD)
Köszi a kritikát! =D
Naon jó kis sztori! Annyira kawaii! :) Nekem személy szerint az erdős kép tetszik a legjobban. A sorrendben a legutolsó.
VálaszTörlés