- Elegem van abból, hogy ilyen vagy! - bár hangját felemelte, mégis halk volt, azonban visszhangot vert a szobában. - Nem bírom elviselni a folyamatos hisztijeidet! Nem vagy már gyerek, nőj fel! Mindenkinek vannak problémái, nem kell őket túldramatizálni! És ne akarj mindenkivel összeveszni, mert a végén tényleg egyedül maradsz!Szavai nehéz ólomgolyóként fúródtak belém, szaggatták testemet. Vérezni kezdtem, több sebből. Kezem hitetlen kaptam az egyik találati ponthoz.- Most meg játszod itt a kukát! Nem bírom ezt!Becsapta az ajtót, magamra hagyott. Csak földbegyökerezett lábakkal álltam, bámulva az ajtót. Vérvirágokat rajzoltak ruhámra a sebeim. Megremegtem, térdre rogytam, szememben könny csillogott. Nagyon fájt.- Kérlek…
Ki tudja mióta nem írtam, s mondjuk ez sem valami nagy dolog, csak egy aprócska 100szavas. Szerintem kifejező lett, nekem nagyon tetszik, de ez azért van, mert jó régóta az első használható valami, ami kikerült a kezeim közül.
Ha megkövezlek, akkor azért nem fogsz írni, mert nem lesz mivel. xD
VálaszTörlésPedig nagyon szeretem olvasni a műveidet, még akkor is, ha csak száz szavacskából állnak - melyek közül kedvencem lett a vérvirág, ez valami gyönyörű *.* - s azon túl, hogy milyen érzékletes lett, szeretném bevallani, hogy kivételesen nem tudom eldönteni, vajon az elbeszélő, vagy a monologizáló illető helyébe képzeljem magam, de ez maradjon az én problémám.
Szóval, tetszett. Kérek szépen még tőled írásokat - bármilyeneket. (Hozzam a köveket?XD)
Hozd a köveket. XD
TörlésKöszönöm szépen, hogy írtál, meg hogy tetszett. Nekem ebből a vérvirág és az ólomgolyó a top. x) Annak csak örülök, hogy nem tudod elképzelni, kinek a helyében kéne lenned - épp ez volt a cél, igazából valahol két énem egymás ellen uszítása, a külsőként ért hatások kicsit jobban megfogalmazva... Hát igen, kicsit engedtem a belső sötétnek. =D
Várj, akkor most lerendezhetném annyival, hogy 'nagyon tetszett', mint évekkel ezelőtt, de ha már vettem a fáradtságot, és elolvastam, akkor legyek értelmes. Az egész kis szösszenet elérte, hogy gondolkodásra bírj. Bele tudom magam képzelni a szituációba, és valahogy magamra ismertem... Ilyenkor jövök rá, hogy bizony azokat a problémákat tényleg nem kell mindig olyan tragikusan felfogni... Ejj, ejj, látod, mit okoztál ezzel? Ne érts félre, mindezt pozitívumként mondom. Remélem, a jövőben is olvashatunk tőled hasonlóan aranyos kis remekműveket. Szerettem. :)
VálaszTörlés