Tune, hova tűntél?

Őszintén? Sehova. Csak nem volt indíttatásom írni... Na nem mintha nem történt volna olyan, amiről megemlékezhettem volna - nem egy animét néztem, mangát olvastam, nem egy esemény történt, vagy épp nem egy dolgot craftoltam - vagy csak szimplán kitölthettem volna önmotiválásként a bejegyzéssablont. Mégsem, tettem, mintegy felszívódtam a blog számára... Miért történt mindez? Kezdjük is a történetet, bár igyekszem rövidre fogni.

Mindent összevetve nagyon furcsa egy fél év után újra itt lenni a blogfelületen - és tényleg félév, fél éve nem "publikáltam" semmit. Itt legalább is biztos nem - rinyablogon egy bejegyzés született, amiről meg is feledkeztem, pedig önmotiválás lett volna a céljaXD -, amit valahol bánok is, meg nem is... De akik ismernek, tudják, hogy meg nem haltam, plörkön élek és virulok (nem azon, ami oldalt kint van, átmentem egy másikra egy kattantabb pillanatomban, mert kellett a nyugi ami azóta megint nincs meg, bár most pozitívabban), és köszönöm, megvagyok. No de akkor mire fel hagytam fel a blogolásra - na meg most mit keresek itt megint?

Kezdem a könnyebbel: hogy miért is pötyögöm ezt itt. Azért jövök-jönnék vissza, mert hiányzik. Hiányzik, hogy legyen egy felület, ahogy korlátlanul pötyöghetek, azt osztva meg, amit csak akarok. A plörk egész jól betöltötte valamelyest ezt az űrt - de ott limitált a karakterszám, és nem is olvassa mindenki, aki számít. Nem mintha ezt olvasnák, ha nem adnám meg... XD De ez megint mást tészta.

Meg talán, ha ez a felület itt van, rendszerezhetem a gondolataimat, a sablonnak hála lenyomatot készíthetek magamnak a napjaimról és akár egyszer-kétszer motiválhat, hogy leüljek valaminek utánanézni és például rendes cikkszerűséget írni...

Ez mind szép és jó, de akkor miért hallgattam fél évig?

Egyrészt, mert halogattam. Csak gyűlt és gyűlt az írnivaló, én meg lusta voltam leülni, nagyon bajosnak ítéltem meg, hogy elkezdjek írni - és ez ördögi kör, mert minél inkább halasztom, annál több lesz az írnivaló. Elsőre ennek "csapdájába" estem bele...

Aztán igazából az sem sokat segített, hogy...

Na jó, kezdjük kicsit előrébb.

Volt kint a chat, baloldalt (amit szemfülesek észrevehettek, hogy leszedtem), ami mind szép és jó volt, amíg rá nem tévedt egy lány. Tévedjen, legyintenétek, kinek ártana? Kapásból három embernek (most csak erről az esetről beszélek). Két barátnőmnek, akinek a nevében írni merészelt, illetve nekem, hogy megpróbált hazudni nekem és csak elvette azt a kevés kedvemet is, ami volt, hogy blogoljak. Szerencsére nem volt olyan okos szerencsétlen (???), hogy olyan stílusban írjon, mint a két barátosném, ezért nem kicsit bukott le, majd utána egy harmadik kitalált alteregó nevét felöltve írt még egyszer, hogy hol vagyok, miért nincs friss. Lókukiért, már bocsánat :D Főleg ezek után...

Erről a lányról amúgy regényeket lehetne írni, annyira nem normális, de ebbe ne menjünk bele. Mániákus, aki elkezdett először engem másolni, majd rászállt a barátaimra, azóta is, bár nem egyszer kértük szép szóval, majd küldtük el a fenébe, mert nem volt hajlandó hallgatni az intelligens és higgadt megkeresésre, s azóta is igazából stalkingol minket.

(Szia, Prüntyi, igen, rólad van szó! Ezúton is megkérnélek, ne másolj, ne puffogj, mert minden felületedet látom, ha arról van szó, és csak magadat járatod le - főleg ha nem mondod MEGINT a szemembe. Itt lent kommentbe várlak szeretettel, mondd meg a magadét, legyen ebből eszmecsere, ne futamodj meg! Ó, és amúgy nem véletlen állt le nem egy blog, amit követtél, higgy nekem, te voltál az oka ;) Mindent összevetve jobban járna az internetes/animés társadalom, ha elvonulnál zuganimésnek, aki csak magában nézegeti az animéket, és nem szemeteli a netet. Bár, ezt úgyse fogod fel, eddig se fogtad. Viszont! Elég sok ember zsebébe nyitogatod már a bicskát, szóval, ha nem én talállak meg, valaki biztos meg fog és jól megrángat, higgy nekem! ;))

Mindenesetre hosszú és szerteágazó a sztori, a lényeg a lényeg, hogy nem kissé vett vissza ez az írhatnékomból. Így véleményemet magamba fojtottam általában, vagy plörkön írogattam, hosszasan, nem egy kommenten át magamnak - például egy-egy anime összegzését, amit valljunk be, minden csak nem ideális. XD

Gondolkodtam azon, hogy nyitok egy új blogot megint, de minek is tenném, miért futamodnék meg? Ez itt az én blogom, az én felületem, egy darabka belőlem. Szóval maradok. És újra kinyitok. És sajt. Mert a sajt megoldás és válasz mindenre. XD Igen, még mindig kellően őrült és kattant tudok lenni, ez nem változott, nem is fog, ha minden igaz.

Szóval itt vagyok, és ha minden igaz, visszatérek. Nem napi rendszerességgel, de azért pár naponta, ha mással nem is egy sablonkitöltéssel jelentkezem.

De addig is egy rövidke kis lista, mi történt velem az elmúlt fél évben, nem feltétlen sorrendben.

- Nagynéni lettem, hivatalosan is! A lánykák tündériek, életemben először volt a kezemben kisbaba, és... egek, annyira picikék és aranyosak! Azok a kis ujjacskák! És gyönyörű kisbaba mindkettő, bár ezt lehet csak az elfogultság mondatja velem. (Tune még mindig nem szereti a gyerekeket, amúgy. A lánykák kivételt képeznekXD)

- Karuta! - teljesen magával ragadott, imádom a klubunkat, az embereket benne (oké, majdnem mindenkit), örülök, hogy már egész feltornáztam magam a ranglétrán, alapítottunk egyesületet, volt két versenyünk - elsőn második helyezett, másodikon harmadik lettem, ez utóbbi folyományaként végre van saját paklim, nem egyszer olvastam, nem egy embert sikerült kacsón ragadni és elcipelni megnézni... Szóval remélem, még sokáig az életem részét fogja képezni a klub. :) Ó, és a plakátok, plakátok!

- DS! Megvettem Buchounk DSi-jét, egy fehér szépséget, aki Hero-kunnak neveztem el (mert fehér, ami japánul shiro. De az túl egyértelmű, így jött a hiro. Azt meg úgy ejted, mint az angol hero-t, hőst... Szóval Hero-kunXD). Sokáig csak a Fruzsitól kölcsönkapott OokamiDent nyomogattam rajta, aztán... szülinapomra elszabadultam és venni akartam magamnak valami Pokemonjátékot. Amivel Fruzsinak nem kis aggodalmat okoztam - november óta nála volt egy Diamond, amit aztán előkarácsonyozásként odaadott (az egyetemi húzott karácsonyozás csak februárban esett megXD) Vettem maganka egy Pokemon Rangert is, illetve egy flashkártyát, amivel letöltött játékokkal is tudok játszani... Ez a kockulás korszakaXD

- Vecsés x) - 08.31. - japán nap a karutásokkal, a játék népszerűsítésére - bár maga a rendezvény elég lapos volt, megismerkedtem nem egy olyan emberrel, akikkel azóta sok szép és jó emlékem van, úgyhogy nagyon boldogságosság~ :) remélhetőleg ez másnak is az elindítója lesz...

- Szombathely - 09.28. - szintén karutás promótálás, ez sajnos (?) nem volt olyan szuper, mint Vecsés, de azért volt jó pillanata is, nem is egy.

- Százhalombatta - Krisztián, Kishi, Attila és Zuzu társaságában utaztunk le, és bár néhol érdekes volt maga a rendezvény, jól éreztem magam. Memories of Matsuko, lucky-neko a pénztárcámban, majd utána egy felejthetetlen hajnalig beszélgetős pizzázás Kishi és Krisztián társaságában a szobámban. :D

- UtaPri2 maraton Szandinál, az első karutaverseny után, csakis agykifolyatási célzattal. Curry, meg a citromos süti. Csak amiatt érte meg XD

- Higurashi maraton Krisztiánnal - 50+ rész két nap alatt. Hát...  kemény volt. XD És érdekes élmény, de nem bántam meg. :)

- Lila hal <3 div="">

- Túléltem még egy vizsgaidőszakot, bár ez nem volt meg 100%-osan - bárFOrtuna egyszer segített és lett egy végigtippelt kettesem, de amire meg tanultam és tényleg tudtam, a tanár szőrözése miatt, mert hogy "pontatlanul fogalmaztam", hát, meghúzott. Jövőre, ugyanitt x'D

- Rakugo! Elvittem Kishit Rakugora. Csak, mert. (oké, igazából ő fizette a saját részét, de ez más kérdés.XD)

- Japán napok a Kereskedelmi múzeumban, majd sétálás... (09.22)

...és valószínűleg még annyi más, csak az agyam, akár a szita. XD (még bővülhet, ha eszembe jut több és beírogatom...)

De hogy tartalmas bejegyzés legyen, még egy sablont is idedobok:

A nap címszavakban: Alvás, tea a HÖK-irodában, MP-n semmittevés és 9gag, Dóri szottyongatás, pokemon ranger, karuta, meki

Napi -: hogy végül 10 percig bőgtem a Last of Us Left Behind végén, hogy nincs pénz a telefonom kártyáján, mekiben való kitárulkozás (vagyis az még nem is, inkább amikor kijött rajtam később) [count: 3]

Napi +: hogy összefutottam Duruczcal és beinvitált a HÖK irodába teázni, illetve az a kis beszélgetés, amibe ott belecsöppentem; hogy láttam ma Abit; megkaptuk a témát Palinál; hogy Dóri örült a kis apróságnak; Pokemon Ranger Fruzsival; mekizés Verával és Fruzsival; az sms, hogy minden oké; hogy blogolok, leültem és mindjárt a végére érek a "nagy" bejegyzésnek; Kishi, hogy mikor írtam, hogy még 10 perc, maradt velem (mindjárt befejezem a bejegyzést, mindjárt!) [count: 10]

Mit néztem ma (ami nyomot is hagyott bennem): Last of Us Left Behind végigjátszás PewdiePie-tól... Már maga a nagysorozat is megríkatott párszor és ez végképp... Tetszett maga a történetecske, hogy kaptunk egy múltat Ellie-től, a meleg szál meglepett, bár kiszámítható volt és az a hangulat, Te jó ég, mindjárt megint sírok. XD

A nap idézete: ""Kibírhatatlan!" mondjuk - és kibírjuk." - Fodor Ákos

Ééééés ennyi voltam így visszatérésként. :) Remélem, van, aki örül. XD Én biztosan, az akkor már egy. Nna, jó éjt, holnap meg Nyergesújfalú, FujoshiCon...! :D