Majdnem vallomás

//A bejegyzést még szombaton írtam, és beütemeztem, valamit mégis elrontottam, mert nem rakta ki. Szóval, úgy vegyétek, arra fel a "tegnap" szócska. Affranc, hogy nem jött be az ütemezés... -.-" - szóval igen, azért csak ma, 2011.02.07-én jelent meg...//

Tegnapi vers... Végül nem olyan, amilyenre gondoltam tegnapelőtt este, mikor megfogant az agyamban. Nehéz szülés volt. Sajnos nem "apás". Ihletője messze, távol... A múzsámnak, Ihletemnek meg ezúton üzenem, hogy FÁK a dombon, *bíííííp*... Khm, nodeinkább a vers:

Majdnem vallomás

...Feküdtünk ketten,
köröttünk némaság.
Nézzük az eget,
gondolataim vadak és kuszák...

...Az ég gyönyörű kék,
lassan mégis rád nézek.
Te, nekem Te vagy szép,
csak Te vagy fogva tartója szememnek...

...Halkat sóhajtasz
' nem is sejtesz semmit.
Pedig... és... ő... az,
egyszerűen kimondhatatlan itt...

...Hirtelen ötlet jő,
megszakítom a csendet.
Nem kínos csend, de ő...
régi barátok között kínos csend nincsen...

...Hangom halk, direkt,
s Te rám nézel lassan.
Érzem, remegek,
levegőm nincs, szívem nagyot dobban...

...Végre...! Megszólalok,
- Múltkor furát álmodtam.
- Furát? Azt gondolom...!,
rám mosolyogsz, s mondani többet nem tudtam...

...Megint nem mondtam,
nem mondtam, de szere---.
Nem, ezt nem szabad,
ez nem a jó pillanat, majd egyszer...

2011.02.04.

Kicsit kusza, tudom, de hűen tükrözi azt, amit akartam. Bár nem így, úgyhogy lehet lesz egy második nekifutásom... De tetszik, ahogy felépítettem, ha szabad ilyet... :)